Leiner Laura - Nélküled (Bexi-sorozat 4.)
Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?
A Nélküled a Bexi-sorozat negyedik kötete.
Leiner Laura a kedvenc íróim közé tartozik, de azt kell mondjam, hogy ezúttal egy nagggyon picit csalódtam. Tény, hogy ha az ember könyvsorozatot ír, akkor nehéz újra és újra átugrani azt a bizonyos lécet, és óhatatlanul előfordul, hogy ez egyszer-egyszer nem igazán sikerül. És azt kell mondjam, itt most ez történt.
Mindenek előtt el kell mondjam, hogy én imádom a sorozatot – aki nem hisz nekem nézze meg az előző részekről írt kritikáimat. De ebben a kötetben valami számomra sajna nem volt rendben.
Azt vettem észre, hogy eddig mindegyik kötetben volt egy ilyen nagy, központi dolog, egy úgymond „csúcspont”, ha úgy tetszik. Az első részben ugye Márk és Bexi megismerkedése, majd a Pop/Rock elődöntője a csókkal meg minden. Aztán a második kötetben ott volt a londoni utazás, a zűrzavar Evelin (korábban Lexi) körül, Nagy Márk első dala, satöbbi. Az Illúzióban Beka kiborulása, majd a Márkkal való kapcsolatának kibontakozása, a Geri körüli problémák, és végül az az ominózus CsASz adás.
Na de itt? Nem fogok spoilerezni, de aki olvasta, az tudja, hogy semmi olyasmi nem történt, amit egy lapon lehetne említeni a fentebb említett dolgokkal. Folyton midnenki emlegette, hogy milyen egy káosz ez a hét, én viszont ezúttal nem éreztem túl sokat ebből a káoszból. Mintha egy kicsit hiányzott volna az a bizonyos… „eszencia”, tudjátok, amitől olyan különlegesek a Leiner Laura könyvek.
Ebben a kötetben volt pár új szereplő (itt főleg az Üres Utcák tagokról beszélek), és sajnos egyikük személyisége sem volt… hát semennyire kibontakoztatva. Nem azt mondom, hogy most egy mellékszereplőt annyira ki kéne fejteni, mert nem kell. Ezért hívják őket mellékszereplőknek. Mert nem annyira fontosak, nem annyira kidolgozottak, mint a főszereplők. Na de mondjuk nem ártott volna tudnunk valamit Tomiról, vagy legalább arról, hogy Beka miért ragaszkodott hozzá annyira. Ez kifejezetten egy olyan pontja volt a könyvnek, amit nem értettem annyira.
Számomra különösen fájó volt, hogy annyira kevés Márxi/Berk jelenetet kaptunk, mert bár szerintem Márk egy elég furcsa, kissé narcisztikus tag, azért Bekivel egész szép pár voltak. Mármint addig a 18 óráig amíg együtt voltak.
Oké, eddig bírtam. Eddig finom voltam a borítókat illetően, és betudtam az egész utálatomat annak, hogy az alap rózsaszín (ez világ legocsmányabb színe szerintem, no offence), de most már kénytelen vagyok kimondani az igazat.
Ez a borító megkockáztatom, hogy még az előzőnél is rosszabb. Pedig azért ez elég nagy teljesítmény. Az egész ügy néz ki, mintha egy három éves szerkesztette volna paint-ben.
Tessék, kimondtam.
Meg persze ott van a függővég, amit bár Lauránál már megszokhattunk, ezúttal különösen idegesítően jött ki az egész. Az utolsó fejezet annyira siettetett volt, valahogy nem teljesedett ki, és az egész olyan volt, mintha írás közben valaki rácsapott volna az írónő kezére (bocsi a hülye hasonlatért), hogy állj, nehogy tovább írd!
Mindezek ellenére még mindig nagyon imádom ezt a sorozatot. Imádom Leiner Laura pörgős írásmódját és az egyszerű, de nagyot ütő humorát. Egyértelműen egyedi amit csinál, és én remélem, hogy még jó sok könyvét olvashatjuk. Kicsit csalódtam ebben a kötetben, de így legalább tudom, hogy a következő rész biztosan jobb lesz – és függővégnek köszönhetően ezt ismét tűkön ülve várom. :)
Történet: 10/7 A szokásos Leiner Laura-elemek ellenére hiányzott valami.
Szereplők: 10/8 Egyértelműen létható a főbb karakterek jellemfejlődése, de kicsit fura volt, hogy az új mellékszereplőkről szinte semmit sem tudunk.
Borító: 10/4 Na de most már komolyan, nem tudom elképzelni, hogy a következő köteté ennél rosszabb legyen…
Összesítve: 10/6.5
Hajajj messze van még az ősz...
