Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Dante tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.
Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.
Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.
„Az identitás és a szexualitás finom, őszinte felfedezése és egy szenvedélyes emlékeztető, hogy a szeretetnek – legyen az családi vagy szerelem – nyíltnak, szabadnak és szégyen nélkülinek kell maradnia.” (Publishers Weekly)
„Észre sem vettem, mennyire szerettem ezt a könyvet, amíg vége nem lett. Olyan gyorsan haladtam vele, hogy fel sem tűnt, milyen gyönyörű és milyen jó érzéssel tölt el. Ez abszolút egy új kedvencem. Alig várom, hogy újraolvassam.” (Ariel, goodreads)
Hát meg kell mondjam, nem számítottam arra, hogy ennyire imádni fogom ezt a könyvet. Így a borító meg a fullszöveg alapján egy olyan kis könnyen olvasható, barátságos, úgymond „aranyos” ya könyvre számítottam, egy esetleges LGBT szállal. (Akik esetleg nem tudják, ez azt jelenti, hogy a könyvben homoszexualitás jelenik meg.) Na igen, szóval nem voltak nagy elvárásaim, viszont ahogy elkezdtem olvasni és haladtam előre, úgy jöttem rá, hogy ez a könyv valami zseniális.
A történet egy 1987-es nyáron kezdődik. Főszereplőink Angel Aristotle Mendoza és Dante Quintana. Ari magányos, sok nyomasztó már-már depressziósnak hatható gondolata van. Nincsenek barátai. A szülei magukba zárkózottak, a bátyja börtönben ül emberölésért, nővéreivel pedig nem túl jó a kapcsolata.
Dante barátságos környezetben nőtt fel irodalomszerető szülei körében, egyke gyermekként. Szereti a művészeteket, remek úszó és mexikói származása ellenére viszonylag világos a bőre.
Szóval a fiúban szinte semmi közös nincs, és ennél eltérőbbek nem is lehetnének egymástól. Ennek ellenére az első találkozáskor kialakul köztük egy különleges kapocs, és se perc alatt legjobb barátok lesznek. Egymás segítségével vészelik át a felnőtté válás nehézségeit, és fedezik fel igazán önmagukat.
Több ok miatt is imádtam ezt a könyvet. Kezdésnek a szereplők miatt. Mind a fő-és mellékkarakterek kidolgozottak, ami egy ilyen, úgymond „nem túl izgalmas” sztorinál nagyon fontos. Nagyon szépen le volt vezetve az, hogy Ari és Dante elsőre mennyire különbözőnek tűnő, mégis menyire hasonló személyiséggel rendelkeznek. Külön örültem annak, hogy a szülők is mennyi szerepet kaptak végig történetben, és hogy arról is szó volt, hogy még akár ők is vívhatnak magukban háborúkat, ehhez nem feltétlenül kell tinédzserek lenni.
Aztán ott volt még a különösen szimpatikus írásmód is – valószínűleg ennek köszönhetően olvastam ki kevesebb mint egy nap alatt (!!) ezt a könyvet. A narrátor végig Ari, E/1 múlt időben. Rengeteg párbeszéd van végig a kötetben, és ami a legjobb, ezeket nagyon kevés helyen szakítják félbe a magyarázatok. Nincs is idegesítőbb, amikor minden egyes kis szó után oda van kötve, hogy „-mondta”. (Én személy szerint ez ilyeneket úgyis mindig átugrom a gyorsabb olvasás érdekében, úgyhogy azt leszámítva, hogy egyszer-kétszer nem voltam benne biztos, ki beszél, kifejezetten kényelmes volt. ) A mondatok legtöbbje egyszerű megfogalmazású, rövid, de lényegretörő, ettől pedig kifejezetten pörgős lesz az írásmód. Fogalmam sincs, hogy az író hogyan csinálta, de így is egyszerűen imádtam olvasni minden egyes szót.
Mint azt a cikk elejében is megemlítettem, a könyvben homoszexualitás jelenik meg, de nem kell megijedni, semmi olyasmi nincs leírva, ami miatt ne kerülhetne fiatalabb olvasók kezébe. Sőt, én kifejezetten ajánlom a fiatalabb korosztálynak, kétségkívül rengeteg dolgot tanulhatnak belőle a felnőtté válásról, a barátságról és az önfelfedezésről. Ugyanakkor azt gondolom, hogy minden korosztály megtalálhatja ebben a könyvben azt a gondolatot, ami őt a legjobban megfogja – mert mélyenszántó filozofálás az van itt bőven.
Borító: 10/10 Egyszerűen imádom. A szín, a minták, a betűtípus, minden tökéletes. Gyönyörű szép.
Karakterek: 10/9 Ari nővéreit egy kicsit hiányoltam a történetszálból, ezen kívül viszont minden rendben volt.
Történet: 10/9 Nem a legizgalmasabb, legcsavarosabb sztori amit valaha olvastam, de itt most nem is ez volt a lényeg.
Összesítve: 10/9.5
Még itt a sztori végén szeretném megjegyezni, hogy hatalmas élmény volt nekem ez a könyv. Beleszerettem a karakterekbe és az egész történetbe, és így a végén csak annyit tudok mondani, hogy ez egy nagyon szép könyv. És nem csak külsőleg.
Ezúton szeretném megköszönni az egyik legjobb barátnőmnek, hogy megvette nekem ezt a könyvet, mert én nem biztos, hogy a közeljövőben leemeltem volna egy bolt polcáról. Nagy élménytől fosztottam volna meg magam, ha csak a nem túl lényegretörő fullszöveg miatt nem veszem meg. Úgyhogy köszönöm, hogy neked köszönhetően részese lehettem ennek az egésznek. *virtuális puszi*
