Beth Revis - Across The Universe (Túl a végtelenen)
Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?
A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Áldása űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Áldása célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Áldása 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?
A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Áldása rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni.
Ez könyv sok szempontból új volt nekem, legfőképpen azért, mert ez inkább science-fiction, mint fantasy. Én pedig még egyszer sem olvastam science-fiction könyvet, mivel nem igazán szeretem ezt a műfajt – vagyis nem szerettem egészen eddig. Át kell értelmeznem a véleményemet :D.
És ahogy a könyv hátulját olvastam, gondoltam adok neki egy esélyt. Kicsit nyomozós, kicsit romantikus, ezenkívül nagyon rejtélyes és hihhhetetlenül klausztrofóbiás. Olyan, mintha az írónő minden műfajból elvett volna egy picit, majd egybe gyúrta volna és íme, megszületett az Across the universe. Már amikor először a kezembe vettem a könyvet és megnéztem a borítóját, tudtam, hogy egyszer el kell olvasnom. És nem bántam meg.
A történet a Földön indul, ahol Amy szemszögéből megtudhatjuk, milyen is volt az, amikor lefagyasztották. Aztán rögtön ugrunk pár évszázadot az időben, és a következő fejezetben megtudhatjuk, hogy az Isten Áldása milyen nagyon megváltozott az idők során, mindezt a hajó leendő vezetője, Koros szemszögéből. (Igen, tényleg ez a neve. Fura, de meg lehet szokni.) A hajón egy úgynevezett „Ősfő” uralkodik, aki mint valami jóságosnak tűnő diktátor, finoman szólva folyamatosan hülyíti a népet.
Eközben a hajó eltitkolt szintjén, a fagyott embereket tartalmazó raktárban valaki lekapcsolja a tizenhét éves Amy fagyasztóládáját, kis híján megölve a lányt, aki így egy számára roppant furcsa világba csöppen. Meg kell tanulnia beilleszkedni az egymásra félelmetesen hasonlító emberek között, és közben arra is rá kell jönnie, ki akarta megölni, mielőtt az illető újabb embereket kezdeni kiolvasztani.
Ahogy Amy és Koros igyekszik megállítani a gyilkost az ámokfutásban, egyre több rémisztő titkot tudnak meg a hajóról, és a benne folyó borzalmas dolgokról – olyan titkokat, amik talán jobb lett volna, ha rejtve maradnak.
A történet kétségkívül hihetetlenül eredeti, a műfaj pedig kimagaslik a többi Vörös Pöttyös közül. Imádtam az írónő pörgős, ámde kellemes írásmódját, és azt, hogy észrevehetően sokat dolgozott a tudományos háttéren, és nem csak odafirkantott olyan mondatokat, amik jól hangzottak. Voltak részek, amiket többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem, mit magyarázott az írónő, például a hajó reaktoránál, vagy a fagyasztási folyamatnál.
Mindez pedig lehetetlen csavarokkal és brrr nagyon sok klausztrofóbiás gondolattal fűszerezve. Imádom.
A karakterek szerethetőek voltak, de persze nem tökéletesek. Amy sajnos nem rendelkezett túl sok személyiségjeggyel, de – ilyet még sosem mondtam – nem is volt rá szükség. Egy ilyen pörgős, izgalmas könyvnél ami rengeteg különböző társadalmi –és tudományos gondolatot boncolgat, az olvasó nem is karakterekre figyel.
Persze azért egy egggészen naggyyon picit zavart Koros némelyik teljesen értelmetlen döntése, és oda nem illő gondolatai, de azért még itt sem volt akkora zűrzavar, mint amire normális esetben számítottam volna. Ami viszont tényleg zavaró volt, az az , hogy mennyire keveset tudott eleinte ahhoz képest, hogy ő a hajó leendő vezetője. Bár ezt ő is többször elmondta, úgyhogy gondolom ennek így kellett lennie...
Tehát összefoglalva ez a könyv egy hihetetlenül új élmény volt számomra, nagyon örülök, hogy időt szakítottam rá (mert mostanra igazándiból nem ez volt betervezve, de a borítója annyira hívogatott, hogy muszáj volt beleolvasnom... aztán a százharmincadik oldal után már nem volt visszaút:D).
Borító: 10/10*** annyira de annyira imádom!!! Néhányan elég furán néztek rám a buszon, ahogy az arcommal simogattam a kidudorodó csillagokat de hát... nem tudtam megállni :DD)
Karakterek: 10/8 mint mondtam a főhős(ök) nem rendelkezdtek túl sok személyiségjeggyel, de efölött kivételesen hajlandó vagyok szemet hunyni.
Történet: 10/10* nagyon új műfajú, nagyon-nagyon eredeti, jól felépített.
A könyv: 10/9
Tűkön ülve várom a következő kötet – mert igeeen van következő kötet, annyira nagyon örülöööök – megjelenését, ami az A Million Suns – Egymillió nap címet viseli. Nagyon remélem, hogy minél előbb kiadják nálunk is!!!
