Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)
1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
Ez a könyv zseniális. Annyira tökéletes, hogy komolyan rettegek attól, hogy soha többé nem fogok ilyen jó könyvet olvasni. Egy világ omlott össze bennem, amikor megtudtam: a harmadik rész lesz egyben az utolsó is. A történet egyszerűen nem hagy nyugodni, sem az, hogy vajon mi fog történni ezután?? A fejemben egymást kergetik a regénnyel kapcsolatos gondolatok, és egyszerűen nem megy ki a fejemből, nem enged el, pedig már két napja, hogy kiolvastam. Nagyon remélem, hogy a harmadik érsz minél hamarabb megjelenik, és ugyanis addig nem tudom, mit kezdek az életemmel…
Meg merem kockáztatni, hogy ez a rész még jobb, mint az előző, ami azért nem kis teljesítmény, és nagyon ritkán fordul elő. Több az úgymond „akció jelenet”, sőt kifejezetten sok, és az a fajta, ahogy tövig rágod a körmöd olvasás közben, mert a szerző egyre csak húzza és húzza a feszültséget. Ebben a kötetben igazán láthattuk, hogyan nyomoz Ambrózy Richárd, hiszen jó sok ügyet kellett egyszerre felgöngyölítenie. Ezek sokszor távoli városkákba vitték a morc bárót, ahol szemtanúi lehettünk az egykori Monarchia belső nemzetiségi ellentéteinek és a Budapesten kívüli akkori életnek.
A cselekmény több szálon fut, a két legfontosabb pedig Mili szemszöge és Kardos Cili kalandos, sötét eseményekkel teli élete. Eleinte nem tetszett annyira a Cilis történetszál, mert kissé vontatott volt, és sok helyen izgalmas részeken szakította félbe a másik szál történéseit, azonban a dolgok előrehaladtával egyre jobban megkedveltem. Imádtam, ahogy a két szál lassan beérte egymást az időben, hogy a regény vége felé már egy időben játszódjanak, így egyik izgalmas jelentből a másikba repítve minket.
A karaktereket (ha ez lehetséges) még jobban megkedveltem. Mili és Richárd olyanok, mint egy öreg házaspár, a nő folyton aggódik, ellen megy a férfi akaratának aki pedig nem tud mit kezdeni annak viselkedésével, és így megteremtődik az állandó ellentét a karakterek között, sok vitát hozva létre. Hihetetlenül imádtam a kapcsolatukat, rettentően szórakoztató volt, ahogy állandóan egymás agyára jártak. A feszültség nagyon kiélezett a két főszereplő között, és őszintén kíváncsi vagyok, végül mi sül ki ebből a kapcsolatból az utolsó részben.
Nagy öröm volt számomra, hogy a trilógia világa sok új, kidolgozott mellékszereplővel gazdagodott, legfőképpen a nyomozás kapcsán, és hogy a már meglévő mellékszereplőket is jobban megismerhettük.
Az írásmód különösen tetszett, mert valamennyire korhű volt (azért nem annyira, hogy érthetetlen legyen, épp annyira, amennyire egy ilyen típusú könyvnél az szükséges), és bár sok helyen olvastam, hogy egyeseket zavart a sok lábjegyzet, én nem találtam benne kifogásolni valót. Igen, persze, néhol kissé zavaró, hogy egy párbeszédet szakít félbe egy fél oldalnyi anyag mondjuk egy szereplőről, de azt hiszem erre szükség volt ahhoz, hogy teljesen, száz százalékosan megértsük a történéseket. A két szálon futó cselekmény miatt több nézőpontból is követjük a történteket: hol Mili szemszögéből (amit mellesleg imádtam), hol pedig E/3-ban Kardos Cili szálánál.
A könyv tökéletesen hozza az 1900-as év hangulatát, mint leíróilag, mind társadalmilag. Sok régen Magyarországhoz tartozó várost ismerhetünk így meg, miközben a még nagyon gyerekcipőben járó feminizmusról, a Monarchia társadalmi ellentéteiről és még sok érdekes, korabeli problémáról olvashatunk. Mindez kidolgozott, szerethető karakterekkel, izgalmas történettel és remek írásmóddal fűszerezve.
A második rész ugyanolyan katartikus élmény volt számomra, mint az előző, ha nem jobb. Szerintem simán átugrotta azt a bizonyos lécet, amit a jó könyvek folytatásának kell általában, és ezért így virtuálisan is nagy pacsi a szerzőnek.
Az egyetlen dolog amit sajnáltam, az az volt, hogy a Hangay Emma eltűnésével kapcsolatos nyomozás teljes mértékben háttérbe szorult, viszont be kell látnom, hogy szinte képtelenség lett volna emellé a sok szál mellé még egyet a történetbe fűzni. Mert lássuk be, az olvasónak egy ilyen könyv esetén egy percig sem lankadhat a figyelme, ugyanis minden összefügg mindennel.
Összességében én imádtam ezt a kötetet is, csakúgy mint az előzőt, és bártan mondhatom, hogy ismét lett egy kedvenc könyvem. Izgatottan, és kissé összeroppanva várom az utolsó részt, ami remélem hasonló terjedelmű lesz, mint ez a kötet.
Borító: 10/9 Az előző egy kicsit jobban tetszett, azt hiszem az inkább illett a kor színvilágához, de ez csak az én véleményem. Ezt leszámítva örülök, hogy az előzőhöz hasonló lett, engem megnyert.
Történet: 10/10 Kidolgozott, fordulatos, lehetetlen, letehetetlen. Imádtam.
Szereplők: 10/10 Szerethetőek, viccesek (nem kevés helyen nevetőgörcsöt kaptam pár beszóláson :D), és sok új van.
Összességében: 10/10 Csak úgy mint a múltkor :D
