Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte!
Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Atya ég!
Így nem végződhet egy könyv. Ez nem is befejezés, ilyen nincs! – ezek voltak az első gondolataim, amikor elolvastam az utolsó sorokat, majd hisztérikus rohamot kapva huppantam az ágyamra. Utólag belegondolva jó ötlet, hogy nem olvastam el az utolsó két fejezetet tegnap irodalom órán, a szegény tanárnő biztos meglepődött volna a kiabálásomtól.
Miután negyed órán át fetrengtem az ágyamon, a kezdeti sokk okozta értetlenségben, még további fél órán át próbáltam bizonyítékot találni az igazamra, miszerint egy könyv így nem végződhet!
De sajnos akárhányszor lapoztam át a saját példányomat, akárhány online pdf-et néztem meg, minden jel arra mutatott, hogy tévedtem, és a Leányrablás Budapesten bizony így ér véget.
Gyerekek, én a karácsonyi megjelenésig nem tudom mit kezdek az életemmel…
Ez a könyv olyan volt számomra, mint a bungee jumping. Nem igazán tudtam, hogy mit várhatok tőle, mivel – szégyen szemre bevallom – ez az első könyvem Böszörményi Gyulától. Megláttam a könyves boltban, elolvastam a hátlapot, majd egy kis gondolkozás után azt mondtam, legyen, meglátjuk mi lesz. Ezzel jelképesen levetettem magam egy érzelmi szakadékba, hogy aztán a befejezést olvasva a biztonsági kötelem elszakadjon, és úgy kenődjek szét a szakadék alján, mint bogár a kocsi szélvédőjén.
És bár a befejezés adott egy jókora pofont az idegzetemnek, olvasás közben tényleg olyan volt, mintha zuhantam volna – a történet eredeti, a szereplők hihetetlenül kidolgozottak és elevenek, a szöveg rettentően precíz, tele idegen szavakkal, mégis csodásan követhető és pörgős. Ez a könyv beszippantott, egyszerűen nem tudtam letenni, és ha valamikor meg is tettem, az csakis azért volt, mert már összefolytak előttem a betűk a fáradtságtól.
Figyelmeztetés: Ez a könyv súlyos függőséget, és alvászavarokat okoz (értsd: addig nem fogsz tudni nyugton lenni, amíg ki nem olvastad, sőt még azután se, mert ugye ott van a függővég, és a következő kötet csak Karácsonykor jön ki ááá!!)
Elnézést, megpróbálok lenyugodni.
Tehát. A Leányrablás Budapesten zseniális könyv, csodásan megírva, remek szereplőkkel és függőséget okozó történettel. És még van itt valami, amit a szereplők kapcsán mindenképpen ki kell emelnem:
A főhősnőnek van személyisége! Méghozzá nem is akármilyen!
Nem, nem olvastátok félre, tényleg így van! Mili kisasszony egy fiatal, éles eszű, hihetetlenül talpraesett, bár kissé heves lány, akit mondhatunk meggondolatlannak és bátornak egyaránt. A többi szereplő is remekül kidolgozott, és a legtöbb mellékszereplő háttértöténetére is fény derül. Szóval nem az van, hogy itt van Xy, aki csak úgy van, aztán nem tudjuk hogy honnan, vagy miért, sőt, még az igazán mellék-mellék szereplőkről (azokról akik lehet, hogy csak egyszer bukkannak fel az egész könyvben) is sokat tudunk, mivel a legtöbbjük valós személy volt (bizony!), és lábjegyzetben szépen mindent leírtak nekünk róla.
Halvány lila dunsztom sincs, hogy az író hogyan egyeztetette össze ilyen precízen az egészet, mert ez már tényleg profizmus. Virtuálisan meghajlok a mester előtt.
A szöszölgetés előtt még annyit, hogy van pár igen nagy kérdés ami nyitva maradt a sztoriban, és ha az egész nem lenne ilyen zseniális, még haragudnék is ezekért. De akármennyire is akarok, nem tudok, mivel ez a könyv túl tökéletes és profi ahhoz, hogy mérges legyek.
Hjaj. Annyira messze van még az a Karácsony…
Nos akkor most, hogy ódákat zengtem a sztoriról, szöszölgessünk egy kicsit! Aki jártas a blogomon az bizonyára tudja, mire harapok nagyon egy könyvet illetően, teljesen elvonatkoztatva a történettől és egyéb belső finomságoktól.
A borító.
Ó, a borító!
Mint azt a Luxen sorozatnál említettem pár hete, én nem szeretem, ha a borítóra arcot raknak, mert azt naggggyon könnyű elrontani (a Luxen sorozatnál ez profin sikerült), viszont az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy két véglet van: vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó.
És a Leányrablás Budapesten bizony az utóbbi csoportba tartozik!
Imádom a borítót! Nem tudom pontosan hogy miért, de nagyon megfogott, és első sorban ezért vettem le a polcról a könyvesboltban.
Nagyon örülök, hogy végül ez nem egy olyan könyv lett, aminek csak a borítója szép, viszont belülről borzasztóan rossz (van egy-két ilyen könyv a polcomon sajnos).
Atya világ. Jó hosszú lett ez a cikk :D.
Akkor összegezzünk!
Borító: 10/10
Karakterek: 10/10
Történet: 10/10*
Összefoglalva: 10/10***
És nem találtam benne egy hibát sem! :D Pedig nagyon figyeltem, de bakit keresni egy ilyen pontos könyvben maga a Mission Impossibble :’D!
