Jennifer L. Armentrout - Shadows (Árnyak)
Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.
Hát nem igazán tudom, hogy mit írjak. Küzd bennem a könyvkritikus és a lux-sorozat-fan énem. Mert bár imádom Jennifer írásait, azért ez a novella messze nem sikerült tökéletesre.
Csak most jövök, rá, hogy mivel ez egy előzménynovella, nem kell annyira tartózkodnom a spoiler írástól, még akkor sem, hogyha megjelenés előtt vagyunk. (Igen, én előbb megrendeltem Elit-kiadásban. 72.vagyok Muhaha.)
Akinek nagy elvárásai vannak a könyvvel szemben, mint kritikus, az jobb hogyha el sem kezdi olvasni. Mert mint valaki aki nem rajong a sorozatért, nagyon nem fogja szeretni. Én fan vagyok, és mégis bátran be tudom vallani, hogy voltak részek, amik nem tetszettek túlzottan.
Alapvetően mind tudjuk, hogy itt nem kell számítani hatalmas összecsapásokra meg részletes bunyózós jelenetekre, feszültségre meg pláne nem. Hogy miért? Mert 1. az egész könyv Dawson és Bethany szerelmére épül, és mivel szinte azonnal összejönnek, itt igazán nincs semmi komoly dolog, aztán 2. mert úgyis tudjuk, hogy az egész hogy fog végződni. Igazából lehet, hogy bennem van a hiba, mert vártam az izgalmasabb részeket, de hát ez van.
A dialógusoknál nagyon húztam a számat. Sokszor úgy társalogtak a karakterek, hogy a fejemet fogtam (legfőképpen a nevetséges szóhasználat miatt.) Bár ez valószínűleg inkább a fordításnak tudható be, úgyhogy ezért nem vonok le pontot.
Tudjuk ugye, hogy Dawson mindent feláldozna Bethany-ért. Oké, ez már tiszta szinte az első kötettől kezdve. Na de kimerül-e ez másban, mint testi vonzódásban? Úgy értem… jó oké, Bethany szép meg minden na de igazán mi késztette arra Dawson-t, hogy ilyen gyorsan belebolonduljon egy ismeretlen lányba? Nagyon reméltem, hogy mivel az írásmód E/3-ban megy végig, majd valamit megtudunk Bethany-ról is, de még mindig nem érzem okosabbnak magam. Nincs kibontakoztatva a főhősnő személyisége, és ezért nagyon harapok.
Ebből következik, hogy a főhősök között játszódó Nagy Szerelem számunkra egy kicsit furcsa. Tehát egyik pillanatban Bethany bejön a terembe, Dawson meglátja aztán két fejezettel később már szerelmet vall és elmondja neki, hogy luxen. Mindeközben le van írva, hogy ő mennyire szerelmes belé, Bethany részéről is hogy mennyire belesett a fiúba, de kérdem én: hol? Kicsit olyan érzésem volt, mintha le akarták volna dugni a torkomon (bocs a durva kifejezésért) hogy Dawson és Bethany márpedig szerelmesek egymásba, és nem, nem érdekel, hogy nem érted, le fogod nyelni és kész. Az egész nagy egymásra találás egy kicsit elsietettnek tűnt számomra (oké, hogy ez egy novella, de attól még nem fájt volna, ha egy ötven oldallal megtoldja az írónő és mondjuk a karaktereken kívül mi is rájövünk, hogy mégis mitől szeretik ők egymást…)
Ha már elmondom mi nem tetszett, muszáj ezt is kifejeznem. A borító még a sorozathoz képest is eléggé… gyenge. Én a modell srácot nagyon jóképűnek tartom (mellesleg Pepének hívják ami szerintem nagyon aranyos név) de a borítón úgy néz ki mintha… hát nem is tudom, mintha egy hónapja nem mosott volna hajat vagy ilyesmi. Na és hol van a Bethany-t alakító modell lány? Hm? Azért ez a könyv nem csak Dawson-ról szólt, úgyhogy igazán kereshetek volna Pepe mellé valami barna hajú modell csajszit… na és az a sárgás-zöldes felirat…! Inkább nem is mondok semmit…
Mindezek ellenére nem mondom, hogy a könyv rossz. Távolról sem. Én mindig is nagy és örökös rajongója maradok a lux-soroztatnak, és tényleg minden tiszteletem az írónőé, amiért egy ilyen színes univerzumot hozott létre.
Nagyon tetszett, hogy a sztoriban egy darab eltérés sem volt. Minden tényleg úgy történt, ahonnan az első kötet majd folytatódik. Sehol nem volt egy elvarratlan szál vagy nyitott kérdés sem (leszámítva az „epic love” részt, az még mindig nem tiszta), és ezért nagyon büszke vagyok az írónőre. Már ha ezt így lehet mondani.
A karakterek is érdekesek, legfőképpen mert nem olyanok voltak, mint a sorozat későbbi köteteiben. Itt msot leginkább a Katy előtti Daemon-ről beszélek, aki folyton azt hajtogatta, hogy soha nem lesz szerelmes, hogy utálja az embereket (na jó nem ilyen durván de lényegében hasonlóan), és hogy az első és legfontosabb feladatának tekinti a családja védelmét. Őrület, hogy milyen fejlődésen ment át a karaktere a sorozatban!
Tehát összességében nekem tetszett a könyv, Jennifer továbbra is lebilincselően ír, de azért remélem hogy a Daemon–ös novella (Oblivon) jobban sikerül majd. Aki szereti a sorozatot mindenképpen olvassa el, attól még hogy engem nem nyert meg annyira lehet hogy mások majd imádják. Ez csak az én véleményem.
Történet: 10/8 nem volt valami izgalmas, viszont örültem hogy nem voltak eltérések.
Karakterek: 10/7 nagyon hiányoltam Bethany személyiségét…
Borító: 10/5 és még jó szívű vagyok…
Összesítve: 10/6.5
