Susan Ee - World After (Túlélők világa)
Az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.
Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát , a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscó-n, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön.
Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?
A sztori fonalát pontosan ott vesszük fel, ahol letettük; az Ellenállás a Fészek ellen indított támadása után a skorpióméregtől lebénult Penryn és a félig szörnnyé operált húga egy kocsin utaznak az Ellenállás megmaradt embereivel, miközben a főhősnőt a bénulás miatt mindenki halottnak hiszi. Miután megérkeznek egy az Ellenállás által biztosított helyre – ami történetesen egy régi gimnázium – a dolgok kissé elcsendesednek, mindaddig, amíg az ott élő emberek szörnynek nem hiszik Paige-et, Penryn húgát. A sikertelen elfogási kísérlet vérfürdőbe torkollik, a kétségbeesett kislány pedig elmenekül. Penryn az édesanyjával és a Fészek elleni támadás egyetlen túlélőjével, Clara-val elindul, hogy megkeresse Paige-et, azonban San Francisco utcáin valami egészen másra bukkannak: az angyalok apokalipszist előkészítő tervére. Mindeközben Rafi a szárnyait próbálja visszaszerezni, hogy elfoglalhassa helyét az angyalok között, ami démonszárnyakkal ugye nem lehetséges egyenlőre. A kérdés persze csak az, hogyha lehetőség adódik, hogy visszaszerezze a szárnyait, akkor készen áll-e feladni őket Penryn biztonságáért cserébe?
Megint el kell mondanom, amit az előző kötetnél: egy ilyen erős sztorihoz kellenek az erős karakterek, különben az egész könyv nem ér semmit. Örültem, hogy az erős főhősön kívül a mellékszereplőkkel is megismerkedtünk, mint például Paige-el, és hogy az írónő nagyon ügyesen ki tudta tölteni azokat a „lyukakat” amik Rafi előéletével kapcsolatban keletkeztek a könyvben. A karakterek tehát nagyon ott voltak, olyan elevenek voltak, hogy csak néha ámultam.
Történetbeli csavarokból most sem volt hiány, szerencsére. Az írásmód pörgős, jelen idejű, jó sok trutymákolós leírással (nem vicc, ha lehet most az egyszer tényleg vegyük figyelembe, hogy hány éves kortól ajánlott ez a könyv, mert nem hiszem, hogy a YA műfajjal most ismerkedő tíz éves kislány szívesen olvasná ahogyan skorpiószörnyek széttépnek egy angyalt). Ezeken kívül bunyózós részek is voltak bőven, nagyon tetszett, hogy milyen realisztikusan írta ezeket le az írónő. Az előző kötet elején ugye meg van említve, hogy Penryn fiatal kora óta többféle küzdősportot is tanult (a kissé őrült anyja miatt), ám ez nem jelenti azt, hogy mindenkit egy ütéssel ki tud fektetni. Annak ellenére, hogy valaki profin küzd, még figyelembe kell venni az erőviszonyokat, mert az ért lássuk be, egy 165 centis lánytól nem várjunk ninja képességeket.
Szóval összességében nagyon tetszett ez a könyv, annak ellenére hogy nem kifejezetten romantikus. Aki azt várja, hogy majd ebben a részben megtörténik a „nagy egyesülés” Penryn és Rafi között, az téved, mert bár észrevehetően vonzódnak egymáshoz, ebben a kötetben sem „jönnek össze”. Ettől függetlenül aki elolvasta az előző kötetet, az ezt is mindenképpen vegye meg, mert kár lenne kihagyni a romantika hiánya miatt. (Én nagyon romantikus lelkű vagyok, és ennél a zseniális könyvnél még én sem hiányoltam annyira az ilyen részeket.)
Karakterek: 10/10 A főhősök kidolgozottak és szerethetőek, a mellékszereplők sem csak úgy vannak, hanem azért róluk is tudunk egyet s mást.
Történet: 10/8 Na jó talán egy kicsit mégis zavart, hogy Penryn és Rafi nem jöttek össze. Annyi feszültség volt köztük meg minden! Ennek ellenére örülök hogy elolvastam, mert talán tényleg csak ez az egy „hibája” van a könyvnek.
Borító: 10/10* Imádom! Ez a szárny, meg a kékes kopott háttér! Bravó, engem megnyert!:)
Összesítve: 10/9
Nekem ez a kötet ugyanolyan fenomenális élményt hozott, mint az előző, és összességében nagyon tetszett. Aki elolvasta az első részt, azt mindenképpen kezdje el ezt is, mert egy ilyen élményt tényleg kár lenne kihagyni! Nagyon remélem, hogy nálunk is minél hamarabb kiadják a harmadik részt, és mindaddig amíg ez nem történik meg, én tűkön ülve fogom várni a biztosan szintén remek folytatást! :D
Sziasztok!:)
